kezdőlap | Médiaajánló | ufó-esetek | információk | elérhetőség | 4D movie | támogatók | ufó képek, illusztrációk

Van-e élet a klinikai halál állapotán túl?

Míg régen inkább a véletlennek és a szerencsének, ma már sokkal inkább a fejlett orvostudománynak köszönhető, ha egy-egy, klinikai halál állapotába került egyén úgymond "visszatérhet" odaátról. S magas szintű technikai és orvosi ismereteinknek hála, egyre nagyobb a túlélők száma - akik gyakran meglepő dolgokról számolnak be visszatérésük után...

- Magából a balesetből csak egy nagy durranásra emlékszem, és azután vége volt. Egy hatalmas sötétség következett, majd zuhanás. Nem sokkal később már felülről láttam magamat. - emlékszik vissza Volford Attila.

- A magasból figyeltem, hogyan fekszem az úton, hogyan áll a lábam, és rettenetesen zavart, hogy bár nyitva volt a szemem, mégsem tudtam belenézni. Nekem ez az állapot óráknak tűnt, ám utóbb kiderült, hogy mindössze néhány percig tartott. Nagyon nehéz leírni azt az érzést, amit akkor éltem át. Megszűnt számomra a tér és az idő, a tökéletes semmi vett körül, ahol nincsenek érzések, nincs fájdalom, boldogság, semmi nincs, csak én vagyok. Az a zuhanás azóta kíséri az életemet. Álmomban nagyon gyakran átélem, tulajdonképpen már megszoktam. Csak az zavar, hogy sohasem érek a zuhanás végére, pedig egyszer szeretném megtudni, hol fejeződik be. Szeretném megtudni, mi van odaát...

Bár nincs két egyforma halálközeli élmény-beszámoló, az elbeszélések időnként több ponton megegyeznek. Gyakran felbukkanó momentum például a testenkívüliség érzése; sötétségen vagy csodálatos, fényes alagúton való áthaladás; találkozás elhunyt személyekkel, esetleg ismeretlen, fénylő lénnyel, akik leírhatatlan szeretetet árasztanak; stb.
Az élmények túlnyomó többsége kimondhatatlanul békés, és jó érzést kelt: egyike az általunk ismert legerőteljesebb érzelmi és pszichológiai hatással bíró eseményeknek. Akár egyszerű, akár részletekben gazdag, ez egy olyan élmény, amely jelentősen átformálhatja az ember hitét, illetve értékrendjét az élet valóságos és fontos dolgairól. Sinkó Edit intenzív szakápoló több éve kutatja a halálközeli élményeket, számtalan pálfordulással találkozott.
- Nagyon erős személyiségváltozáson esnek át, amely többnyire pozitív irányú. Ez újabb problémát jelent az élményesnek, egyrészt, hogy feldolgozza, amin átesett, illetve teljesen megváltozik a személyisége. Függetlenül attól, hogy ezelőtt milyen értékeket tartott fontosnak, előtérbe kerül a másokkal való kapcsolat, erőteljes tudásvágy, mindenkin való segíteni vágyás alakul ki bennük. A változásokat - különösen, ha ezek a tulajdonságok korábban nem jellemezték őket - a szűkebb és a tágabb környezettel egyaránt nagyon nehéz elfogadtatni.

A természettudományos magyarázatok a klinikai halált kísérő élettani folyamatokra épülnek. A szívműködés és a légzés leállásával az agy nem jut elegendő oxigénhez és felszaporodik az anyagcsere során keletkező szén-dioxid. Néhány kutató szerint ezek a folyamatok idézik elő a halálközeli élményeket; egészen pontosan a folyamat során felszabaduló, endopszichozin nevű polipeptid, mely a limbikus rendszert fokozottan aktiválva eufórikus érzéseket idéz elő.
Dr. Liptay-Wagner András, klinikai halál-kutató szerint más lehet a magyarázat.

- Az oxigénhiány ellen szól például az a tény, hogy nagyon sok esetben nem lép fel oxigénhiány műtét közben, mégis beáll a klinikai halál Másrészt a halálközeli állapot átéléséhez, úgy tűnik, nem is feltétlenül szükséges akár klinikai halál, akár bármiféle traumatikus behatás.
Egyes tibeti szerzetesek képesek ezt a tudatállapotot - az összes jellemzőjével együtt - egyfajta meditációs technikával elérni.

- Kutatómunkánk elsődleges célja, hogy mindazok, akik átestek a klinikai halál állapotán, és élménnyel rendelkeznek, megtanulják feldolgozni, megosztani másokkal ezeket. Megpróbálunk segíteni abban, hogy el tudják fogadtatni magukat környezetükkel, hogy ne tekintsék őket pszichiátriai esetnek. - magyarázza Pálfia Istvánné intenzív szakápoló.
Sós Tibor ufókutató, a szegedi Ufo Controll Hálózat vezetője több párhuzamot fedezett fel az ufójelenségek egyes csoportja és a halálközeli élmények között.
- A halálközeli élmények témáját kutatva döbbenten vettem észre, milyen sok közös aspektusa van a két kutatási területnek.
Köztudott dolog, hogy az idegenek mesterien manipulálják azoknak az embereknek az érzelmeit, akikkel felveszik a kapcsolatot. Számtalan elbeszélés jellemző motívuma az érzelmi fordulópont: a teljesen logikus reakciók, mint a félelem, pánik, rettegés, hirtelen minden átmenet nélkül megváltoznak, s az alany fantasztikus nyugalmat, bizalmat érez, vagy egyik pillanatról a másikra elalszik. Előfordul, hogy egyes lények megpillantásakor határtalan szeretetet éreznek a szemtanúk, ami, valljuk be, nagyon messze van az ésszerű reagálástól.
"- Mintha csiklandozták, vagy bántották volna, olyan hangokat adott a kislány. Felugrottam az ágyból és nagyon meglepődtem. A gyerek ágyánál ott állt egy magas, fekete alak. Egy pillanatra megtorpantam, és csak csodálkozva néztem. Egyáltalán nem féltem, sőt, elkezdett potyogni a könnyem, és végtelen szeretetet éreztem iránta. Elindultam feléje, hogy magamhoz öleljem" - emlékezett vissza az idős pitvarosi édesanya a lezajlott eseményekre.
Egy másik közös pont a két jelenség között, hogy mindkét esemény szemtanúi leírhatatlan, semmilyen általunk ismert árnyalathoz nem hasonlítható színekről, különös tájakról, idegen lényekről tesznek említést. Az egybeesések időnként döbbenetesek, annak ellenére, hogy míg a halálközeli élmények képsorai általában megváltozott tudatállapotban bukkannak fel, addig az idegenekkel való találkozások éber állapotban zajlanak.
Ezeknek a személyeknek - éppúgy, mint a halálközeli élményt átélt embereknek - tökéletesen megváltozik az életszemléletük, életcéljaik, viselkedésük.
A kutató pontosan olyan nehéz helyzetben van mindkét esetben, hiszen a halálközeli élmények valódiságát talán még nehezebb hitelt érdemlően bizonyítani, mint az ufójelenségeket. Nincsenek kézzelfogható bizonyítékok, s mivel a halálközeli élményeket jóval később kezdték csak tudatosan vizsgálni, kevesebb adat áll az összehasonlításhoz a rendelkezésünkre. Megnehezíti még a bizonyítást pro vagy kontra, hogy ebben az esetben nincsenek mérhető értékek, kívülről, a környezet által észlelhető jelek. S míg ilyeneket nem sikerül találnunk, azt hiszem, kinek-kinek meg kell elégednie a reménnyel, vagy éppen félelemmel: talán tényleg vár ránk valami odaát...